Nekünk, zenészeknek a VEGA az ígéret földje. Ez a zenei helyszínek királynője, a rengeteg zenekari próba eredménye és a külföldi zenekarok esélye a nemzetközi fellépésre. A VEGA az a hely, ahol először hallhattam a Coldplayt, a Placebot vagy a Daughtert. A VEGA előtt tömött sorokban kígyóznak a furcsán visítozó tinédzserek egy szerda este, miközben te sietsz haza, hogy megnézd, ki játszik ma este, és rájössz, hogy - a mi korunkban lévő ember számára - teljesen ismeretlen előadó az.
A VEGA az a hely, ahol a helyiek ülnek és várnak, amíg Hank Williams III a húrok közé csap. A VEGA az én helyem, ahova még hidegben is pólóban tekerünk el, hogy elkerüljük sort a ruhatárban. Itt találkozhatsz olyan előzenekarokkal, amelyet valószínűleg meg akarnál nézni, de nem sikerül odaérned időben, mert összefutsz Jake-kel és Dellefar-ral (Lapdog Dad) a McKluud-ban (http://www.mckluud.dk/).
A VEGA az a hely, ahol Daisy (a szerző felesége) véletlenül hosszan beszélgetett David Bowie-val.
A VEGA az az érzés, mikor a koncertteremben állok és bámulom a technikusokat, akik furcsa dolgokat visznek a színpadra, majd lelépek a bárba egy sörért, és reménykedek benne, hogy a koncertterembe visszatérve megint sikerül megtalálnom Daisy-t.
Amikor a törzshelyünk este hatkor már tele van, biztosak lehetünk benne, hogy a VEGA-ba indulók gyűltek össze itt csoportokban. Olyan izgatottak, mint a gyerekek, de próbálnak kétkedést színlelni kedvenc együttesük legutóbbi albuma miatt, és mi ülünk az asztalunknál és megpróbáljuk kitalálni, hogy milyen stílusú zenét fognak hallgatni, mielőtt megkérdezzük őket.
Számomra a VEGA a kerékpárral történő megérkezés élménye is a hangteszt után. Letámasztom a bringát a Lagkagehusetnél (egy péküzlet), hogy elkerüljem azt, hogy később eltemessék a közönség kerékpárhegyei. Besétálok, és üdvözlöm a hölgyet, aki éppen dolgozik, és aki mindig rendkívül kedves, és továbbmegyek, hogy köszönjek a többieknek. Akkor is, ha rengeteg klubban játszottál már, mégis valamilyen ájtatosság vesz erőt rajtad, ha megérkezel a VEGA-ba. A VEGA olyan számomra, mint egy templom!
És ott van Leigh Pearce, a séfek séfje, aki üdvözöl engem és azt kérdezi, hogy jön-e Daisy, és készen állunk-e a gombás rizottójára, és a sörcsap már kezd kísérteni, mikor befutnak a barátok és bárhol, bármilyen élményekben is legyen részed, ez más, mert itt otthon vagy, ez a te Vesterbro-d (Koppenhága egyik kerülete), ez a te VEGA-d.
Ezután irány a színpad, de előtte még egy utolsó látogatás a régi terrazzo-burkolatos WC-be, és miközben haladok a lépcsőkön felfelé, a sötétség felé, hallom a koncertteremben a közönség morajlását és a zenét. A technikusunk rám mosolyog, és szemével kérdezi: "Na, készen állsz?" Egy pillantást vetek a közönségre, és a meglátom, hogy - a francba - rengetegen vannak, ez kész őrület, a menedzserünk odaszól nekünk, hogy "már csak 30 másodpercetek van".
Rasmus megdörzsöli hideg kezeit, és a hagyományhoz híven azt mondja: „Ez tutira borzalmasan fog sikerülni”, és akkor itt vagyok, a világ leglátványosabb koncerttermében játszom, elképesztő akusztikával, finom fából készült burkolatokkal, egy igazán gyönyörű helyen, ami emlékekkel és nagyszerűséggel teli.
A VEGA még a Lille VEGA-t (Kis VEGA) is jelenti, ahol háromszor is eltévedtem abban, ami Alice csodaországának tűnik, a folyton változó folyosókkal, lépcsőkkel, mezzaninekkel és raktárakkal. Teljesen olyan, mintha a Spinal Tap film egyik jelenetében ragadtál volna.
